1.rész /Narrátor Szemszöge/
Mikor Bella beköltözött, nagyon hamar végzett a rendrakással.
De hát egy vámpírnak ez tényleg gyorsan meg, kivéve a nomádokat.(Azért is mert nem telepednek le sehol.)
De Bella, mivel "Vegetáriánus" így ő letelepedhet bármely esős településen, de 4 maximum 5 évig maradhat egy helyen.Már érezte szomját,így elment a közeli erdőbe vadászni valamilyen állatra.Mikor mér messze járt az erdőben,megérezte 7 vámpír szagát.
-Első a vadászat, aztán a kergetőzés-gondolta, miközben gyorsabb tempóra váltott.Nem kellett sok idő, és megérezte egy szarvascsorda illatát.Elméjét elborította az a bizonyos vörös köd,és mér épp rávetette volna magát az egyik legnagyobb szarvasra,elsötétült előtte a világ.
Mikor felébredt,beszélgetést hallott.
-Carlisle szerintem ő nem veszélyes!Olyan ártatlan,gyámoltalan, de te is tudod, hogy vámpír és segíteni kell neki!-hallotta meg Bella a könyörgő hangot
-Esme én ezt tudom,és hiszem,de te is látod,hogy Edward nem akarja, hogy mi a közelébe menjünk.Van egy olyan érzésem,sejtem,hogy miért ilyen.Te érted miért nem mehetünk a közelébe?
-Jaj Carlisle hát persze!Szerelmes ebbe a lányba.
-Lesz új hugi?Pompás!Már tudom,hogy mi lesz az első vicc amit mondok neki!-mondta egy mély,mackós,dörmögő hang.
-Tulajdonképpen Emmett,miért ütötted le?-Kérdezte Carlisle.
-Mert.........Nem tudom, épp bunyózni akartam egy macival,amikor megéreztem a szagát,és ti is tudjátok,hogy ilyenkor csak bunyózni akarok,és nem gondolkodom.
-Igen,de ezen változtatni kéne édesem-hallotta meg Bella egy gyönyörű hangot.
Lehet Baby,én nem tudok és nem is akarok változni.És nem is fogok!!!!!!
-Emmett,Rosalie csak arra utalt,hogy előszörmeg kéne ismerni,és ha rossz csak akkor ütni.-mondta Esme.
-Sziasztok-hallotta meg Bella a számára a világ legtökéletesebb hangját.-Van valami fejlemény?
-Nem,nincs-szólal meg Carlisle-De menj és nézd meg,hogy van.
-Renben-szólal meg a gyönyörű hangú fiú, és Bella már hallja, ahogy a fiú jön fel a lépcsőn.
-Jaj ne-gondolta Bella-most mi legyen?Le fogok bukni,hogy halgatóztam.
Ekkor kinyílik az ajtó,és egy adonisz lép be rajta.
-Oh hello,én Edward Cullen vagyok,és a Cullen házban vagy-szólal meg az adonisz, és Bella ellágyul a hangot hallva a hangot hallva, ugyanis épp egy szépet vicsorított mikor Edward belépett-Nem kell félned.Boztonságban vagy!Emlékszel valamire???
Bella félénken nemet int, és így is volt.
-Nyugodtan válaszolhatsz, nem harapok!-És elkezdett nevetni, mire Bella térde és az egész bensőlye reszketni kezdett.-Na mi az?Elvitte a cica/vámpír a nyelved?-kérdezte, mire Bellát egyfajta dühroham kapta el, és nekirontott Edwardnak.Edward a meglepődöttségtől nem is tudott reagálni.Bella megfogta és ledobta a lépcsőnél, és tovább akart támadni, de egy oroszlánszerű fiú és egy mackószerű fiú lefogta és sakkban tartották Bellát.
-Edward ezt jól megcsináltad!Jól felhúzta magát!-hallotta az oroszlánszerű fiú hangját, de már mást nem hallott és észlelt, mert újra elsötétült előtte minden.
-Nemsokára felébred-hallott meg Bella, egy szenvedősféle hangot.-Sőt szerintem már most is hall minket, de még nem tud "felébredni".
-Ezt te nem tudhatod Jasper, hacsaknem érzed, hogy mit érez, de mivel nem érzed, így elég nehéz megállapítani-szólalt meg Edward, akkor ezek szerint az előző hang csak Jasperé lehet, gondolkodott el Bella.
-Menjünk és nézzük meg!-szólal meg Esme mióta Bella másodszor "felébredt", hangja nagyon is kellemesen csengett.Bella hallotta, hogy felállnak majd lépteket hallott közeledni a szoba felé.Mikor benyitottak, teljesen meglepődött képet vágtak, és Bellának el kellett folytani feltörni készülő kacagását.-Biztosan túl sokat vadásztak-gondolta Bella, aki a vadászatra írta értetlenkedésüket.
Előlépett egy koboldszerű vámpírlány és megszólalt.Hangja mint ezer csengettyű, úgy csilingelt.
-Hello!Én Alice Cullen Vagyok, és ők itt a családom.A férjem Jasper-mutatott arra az oroszlánszerű, fájdalmas képű szöszire-Ő itt Rosalie-mutatott egy gyönyörű szőke lányra-Ő a férje Emmett-mutatott arra a mackószerű fiúra-Ő itt Esme-mutatott egy karamellszínű hajjal bekeretezett szív alkú arcra-Ő a családfő, Carlisle-mutatott egy ismerős arcú férfira-És Edwardot már ismered.
-Értem-szólalt meg Bella, mire látta, hogy Edward rákapja a tekintetét-ha szeretnétek elmegyek, mert ez a ti területetek.
-Nem, nem kell elmenned.....Ő........
-Bella
-Nem kell elmenned Bella-szólal meg Carlisle.-Feltehetnénk pár kérdést?
Bellától csak egy bólintás volt a válasz-Mikor és hol születtél?
-1649 körül Londonban
-Emlékszel valamilyen családtagra?De ha neked ez a kérdés tolakodó, akkor nem kell rá válaszolnod.
-Semmi baj.Volt egy mostohaapám akinek a nevére nem emlékszem.Édesanyámat Evanak hívták, és volt egy nálam 9 évvel idősebb mostohabátyám akit Carlislenek hívtak és...Úr Isten Carlisle?
-Bells?-kérdezte Carlisle és hangjában bujkált az öröm és a meglepetés ereje.
-Igen.Látom emlékszel rám.Hiányozál!-mondta Bella, és hogy a többiek meg jobban értetlenkedjenek, megölelték egymást.
-Carlisle?-Szakította félbe Edward az idilli pillanatot.-Elmondanád nekünk is miről beszéltek?
-Persze!Bella a mostohahugom-mondta és a család tágra nyílt szemmel nézett rájuk.
Bocsi, hogy ennyit késtem de mivel a konfirmálás és a többi dolog miatt nem sikerült eddig,de ezután megpróbálom a többszöri frisst.
Puszi:
Novellagirl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése